Sok fokhagymás tészta

A legprimitívebb tejszínes-fokhagymás tészta a világon. Pont annyi ideig tartott megcsinálni, amíg felforrt a víz és elkészült a tészta, szóval ebédre jó volt, miután fél napot csatangoltunk a Pistikével.

- tészta
- vaj
- garnélarák (lehet kockázott szalonnával is csinálni, csak akkor ne vajon, hanem olajon, de jó lesz az csirkemellel is szerintem)
- tejszín (ami magyarul a habtejszín, nálam a főzőtejszín nem játszik, merő átverés, két adagra vagy 100 ml, kb, mondjuk, de érzésre játszunk, mert kinek van kedve méricskélni. Azért ne tocsogjon a végén az egész. Na jó, használhatsz tejfölt is igazából, csak annak nincs meg az a képessége, hogy látványosan sűrűsödik )
- só, bors


Felraktam a sós vizet a tésztának.
Egy serpenyőben felolvasztottam vajat, beletettem a garnélákat pörkölődni olyan erősen közepes lángon. Amikor pörkölt lett, alacsonyra állítottam, ráreszeltem a reszelő durva oldalán egy jóóóóó nagy adag fokhagymát, megkevertem, beleöntöttem egy kis tejszínt, megsóztam, kevergettem kicsit, közben elmosogattam a reszelőt, amikor elkezdett sűrűsödni, megint egy kicsit öntöttem bele, kevergettem. Aztán így kb három adagban. Aztán kapott egy nagy adag frissen őrölt borsot. De tényleg nagy adagot. Aztán csak hozzákevertem a tésztát, ami természetesen al dente volt, mást nem fogadok el, vagy ne legyen a nevem Laura, olaszosan ejtve (meg magyarosan, de azt nem tudják a franciák) forrón tálalva, megszórva három kiló parmezánnal.